Mártély, a régi oklevelekben Szent Adorján, később
Szent Adorján Mártyr, a Tisza partján, egy dombhátra
épült, valamikor a XIII. század végén. Ez a terület a Boor-
Kalán nem ősi, első foglalásu földje.
Első VALÓS okleveles említése a pápai tizedszedők
1335-évi adóösszeírásában található:
"Item Johannes sacerdos de Sancto Adriano iuratus
dixit, non valere ultra II. marcas.
Szent Adorján (falu) papja, János, eskü alatt vallja,
hogy jövedelme nem több, mint 2. márka.
Kettő márka jövedelem kb. 25-30 portát jelentett. Ezért
lehetett venni: 4 ökröt, vagy
8 tehenet, vagy
1 szolgacsaládot (4 fő)
1 ekényi földet (kb-120 hold)
Hogy mikor települt a falu? Nincs konkrét dátum, való-
szinűleg a második tatárjárás után (1285) az itt birtokos
Szeri-Pósák telepítettek le szabad szolgálónépeket.
Hogy eredetileg hol álltak a falu házai? Nézzük meg I. Fe-
renc császár által elrendelt II. katonai felmérés térképét,
mely pontos és megbízható. A falut a Tisza partján, a mai
Bodnár Bertalan Oktatóközpont helyén mutatja. Ez a rész
a környék legmagasabb, árvízmentes része. Itt élt a fa-
lu lakossága több száz évig.
A falu említése régi oklevelekben mindig halastavaival
együtt szerepel, hiszen ebből éltek:
"Predia decimas et piscinas quorum Nomina hoc Sunt
Tiscia Cum Ecclesia Sancti Adriani.
A Tisza melletti, templomos Szent Adorjánnak
nevezett birtok tizedeit és halastavait" (adjuk még )
A legtöbb fordítás halászokat említ, de nem ez a helyes
kifejezés. A PISCINAS egyértelműen halastavak adomá-
nyozását jelenti, természetesen a hozzá tartozó, halá-
szathoz értő szolgálónépekkel együtt. Mi a "piscina" ér-
telme? olyan holtág, mely rekesztéssel halastavakká a-
lakítható át.
Nézzük meg a térképen a falu feletti holtág rajzát. Egy holt-
ágat mutat, melynek az élő Tisza felé eső része le van szű-
kítve: ez a "fok".
Az itt élő emberek jól ismerték a vízek járását, alkalmazkod-
tak hozzá - együtt éltek vele. Mai értelemben vett árvizek
régen nem voltak. Az igen kanyargós meder néha levágta
saját ívelt ágát, így holtág keletkezett. Az akkori halászok
ezt használták ki haltelepítésre. A tavaszi vízemelkedés ki-
öntött az ártéri kaszálókra, legelőkre, elterűlt, s nem emel-
kedett egy bizonyos szint fölé. Az emelkedő víz beömlött a
holtágakba, magával víve az ívásra készülő haltömeget. A
sekély, meleg vízben milliószám szaporodott a hal.
Mikor az árvíz elkezdett visszahúzódni, a halászok gyékény-
nyel, nádpallókkal elzárták a "foknál" a halak útját visszafelé,
így természetes halastavak keletkeztek. A fogott halakat is
ide tették be, mesterségesen tartották, kezelték.
Mikor a földesúr (Szeri Pósák), vagy a monostorok apát-
jai halat kértek a bőjti asztalra, ( a Pósák szeri és ellősi mo-
nostorai ) csak ki kellett emelni a holtágból a kért fajtát, s
mennyiséget.
( a holtág déli végét a mai napig FOK-nak nevezik az itt
élő emberek )
A falu még a török időkben is virágzott. Az1558-as defterben
(török adólista) 25 adózó portát irtak össze, s főleg hallal a-
dóztak. A falu sorsát az 1693-as tatár segégcsapat pusztítá-
sa pecsételte meg. A lakosok csak a XIX-században települ-
tek vissza. Majd jött a Tisza szabályozását elrendelő Vásár-
helyi terv. A kanyarokat átvágva megrövídítették s víz folyá-
sát, a Tiszát gátak közé szorították. A gát a régi Szentes-
Szeged országútra épült, igy a falu az ártérbe került. A költö-
zés a gáton kivűlre 1890-95 között történt meg.
Hogy mennyire jól választották meg a falu helyét
az első letelepülők, mutatja az alábbi késő-avar bronz
övveret. Ezt a szíjvéget, melyen állat és emberalako-
kat látunk, a szakirodalom "MÁRTÉLYI" avar szíjve-
retnek írja. A lelet a Tiszaparton lévő késő-avarkori
temetőből került elő, mely a régi falutól DK-re van.
Ahol temető van, ott falunak is kellett lenni. Valószi-
nűleg Szent Adorján az elpusztult avar falu helyére
épült.